Kolozsváron a Brassai-héten Bálint Kelemen Attila megajándékozta egykori iskoláját, jelenlegi munkahelyét: átadta az 1993/1994-es évkönyv ( Az 1557-ben alapított kolozsvári Brassai Sámuel Elméleti Líceum Évkönyve az 1993-1994-es tanévre. Szerkesztette: dr. Gaal György. Kolozsvár, 1995. 100. l.) pár száz kinyomtatott példányát. A megszerkesztett kézirat másfél év után állt össze végre kötetté. A Romániai Magyar Pedagógus Szövetség kolozsvári irodája végül ingyenesen végezte a szedést. Három terjedelmesebb tanulmány olvasható benne: Csetri Elek a bölcsész tanár Körmöczi János, Gaal György a történész-statisztikus tanítvány Kőváry László alakját idézte fel, Boda Károly pedig a fizika-kémia tanítás iskolán belüli történetét mutatta be. Az Eseménynaptár a tanév minden mozzanatáról hírt adott. A kötetnek talán legfontosabb része az adattár, amely felsorolja a közel száztagú tanári kart és ennek iskolán belüli és kívüli tevékenységét, valamint a nappali tagozat ezernél több diákját az elért általános osztályzattal. Ezzel kordokumentummá válik az évkönyv. /Gergely Gyula: A Brassai megkésett évkönyve. = Szabadság (Kolozsvár), máj. 26./
2004. december 8.
Dec. 3-án a budapesti Kerepesi-temetőben örök nyugalomra helyezték Boda Károly, a kolozsvári Brassai Sámuel Líceum egykori igazgatójának hamvait. A temetésen a kolozsvári iskola küldöttséggel képviseltette magát. Az egykori kollégák és barátok nevében Gáll Dénes volt igazgató mondott beszédet, a Brassai Sámuel Líceum mai vezetőségének nevében dr. Gaal György idézte fel Boda Károly életútját. /In memoriam Boda Károly. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./ Boda Károly három és fél évtizeden át volt tanár, közel tíz évig pedig az iskola igazgatója. A 70-es évek végén, a kiküldött aktivisták erőszakos mesterkedéseivel ellentétben, a tantestület nem a kiszemelt jelöltet, hanem egyöntetűen Boda Károlyt választotta titkos szavazással igazgatónak. Boda Károly színvonalas matematikai szakkönyveivel, cikkeivel beírta nevét az iskola történetébe. Szakmai pályája első éveiben tanársegéd volt a kolozsvári Bolyai Tudományegyetem Matematika–fizika karán, a kolozsvári Tanár Továbbképző Intézet külső munkatárs-lektora, egyetemi gyakorló tanár, a Matematikai Fizikai Lapok szerkesztője és a Tudományterjesztő Társaság munkatársa volt. 1987-től szívinfarktus következtében kénytelen volt korai betegnyugdíjba vonulni. Három-négy évvel ezelőtt aktuálissá vált a család egyesítése, ezért költözött Budapestre. /Gáll Dénes: Eltemettük a nagyszerű pedagógust. = Szabadság (Kolozsvár), dec. 8./
2006. január 4.
Kolozsvár három, többszáz éves múltú tanintézettel büszkélkedhet. Az idők folyamán mindegyik neve fogalommá vált. Az évfordulók megünneplése 1990 előtt hihetetlenül sok akadályba ütközött. Még sokan emlékezhetnek a mai Báthory Líceum 1979-ben tartott 400, vagy a Brassai 1982-ben megszervezett 420 éves alapítási emlékünnepélyére. Az utóbbi kálváriáját Boda Károly igazgató írásban is megörökítette. Az ünneplés előtt a pártszervek bekérték az iratokat, amelyekkel igazolni lehetett az alapítás tényét, eredetiben és román fordításban. S annak levezetését, hogy az évfordulóra készülő tanintézet miként örököse az egykor megalapítottnak. Rangos történészeknek kellett igazolást készíteniük. A két patinás iskola esetében nem vált vitatottá az alapítási időpont. A mai Báthory István Líceum alapításának 1579-es évszáma közismert és általánosan elfogadott. Az akkor létesült jezsuita iskola Kolozsmonostorról a Farkas utcába, majd újra Monostorra vándorolt, voltak évek, mikor nem működött, majd az Óvárban és ismét a Farkas utcában (most már a nyugati végén) fejtette ki tevékenységét. 1776-tól a piaristák vették át a vezetését. Az 1990-es évektől külön felekezeti líceum is létesült a patinás falak közt, mely most már Pázmány Péter nevét viseli, s a Báthoryval együtt ápolja a közös múlt hagyományait. Az Unitárius Kollégium, illetve a Brassai Sámuel Líceum esetében kissé bonyolultabb a helyzet. Az önállóvá vált erdélyi fejedelemség rendjei ismételten kérték a kiskorú fia nevében uralkodó Izabella királynét, hogy az üresen maradt kolostorokban alapítson felsőbb fokú iskolákat. Az erre vonatkozó végleges döntés az 1557-ben tartott tordai országgyűlésen született meg: Kolozsvárt a domonkosok, Marosvásárhelyen a ferencesek, Nagyváradon a mindszentek kolostorában létesült ilyen tanintézet. (A nagyváradi a város török kézre kerülésekor, 1660-ban megszűnt, szétoszlott; a marosvásárhelyinek a mai Bolyai Líceum és a mellette működő Református Kollégium az örököse). Kolozsvárt akkor még a lutheri tanokat vallották, egy év múlva kezdett terjedni a kálvini tanítás. 1568 januárjában a lelkiismereti és vallásszabadságot kimondó nevezetes tordai országgyűlési határozatot követően megalakul az unitárius egyház. Kolozsvár akkor unitáriussá lett, az iskolával együtt. A már állami 7-es Számú Középiskola tanáraié az érdem, hogy 1957-ben sikerült megünnepelniük a 400 éves alapítási évfordulót. Ennek alkalmával harcolták ki Brassai Sámuel, a legnagyobb unitárius tanáregyéniség nevének felvételét. Azóta 1982-ben megünnepelték a 425. és 1997-ben a 440. évfordulót is. A Brassai mellől 1993-tól kinövő, újabban János Zsigmond nevét viselő Unitárius Kollégium természetes folytatója a felekezeti hagyományoknak. A Református Kollégiumnak az előzőeknél hányatottabb sors jutott. Alapítását nehéz évszámhoz kötni. Sem az 1545-ös, sem pedig az 1557-es dátumhoz való folyamatos kötődését nem lehet bizonyítani. Az 1990 őszén újra létesülő Református Kollégium, mely 2003-tól ismét a Farkas utcai patinás épületben működik, természetszerűen ünnepelni akar. Minden joga megvan rá: hagyományai, tanítványainak díszes névsora Erdély egyik legjelentősebb iskolájává teszik. Abból kiindulva, hogy 1907-ben– már megünnepelték az iskola fennállásának 300. évfordulóját, most fogadják el az elődök teremtette hagyományt: ünnepeljék a 400. kerek évfordulót! /Gaal György: Iskolatörténeti évfordulók. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 4./
2007. október 4.
A Kolozsvári Unitárius Kollégium alapításának évfordulójára jelent meg dr. Gaal György szerkesztésében a Brassai Füzetek 4. száma: Hatvan a négyszázötvenből. Címe arra utal, hogy az 1948-ban államosított kollégium, amely 1957-ben felvette Brassai Sámuel nevét, felvállalta és ápolta – amennyire az akkori körülmények lehetővé tették – az unitárius iskolai hagyományokat. Ezért közel hat évtizedes múltja szerves része az Unitárius Kollégium 450 éves történelmének. A kötet Boda Károly, az intézet egykori tanára és igazgatója tanulmányával indul, címe: A kolozsvári Brassai Sámuel Líceum rövid története különös tekintettel az utóbbi évtizedekre. A líceum diáklapja volt a Fiatal Szívvel. Tízéves a Bogáncs, az immár Erdély-szerte híres néptáncegyüttes. A Brassai Füzetek mostani számába adattár is található, amelyből megismerhető a líceum 1948–1990 közötti teljes tanári kara. A kiválóan megszerkesztett kötet a Fejezetek a Kolozsvári Unitárius Kollégium történetéből című, és szintén a 450. évfordulóra megjelent könyv kiegészítőjének tekinthető. /Dr. Fazakas István: Brassai-füzetek – Hatvan a négyszázötvenből. = Szabadság (Kolozsvár), okt. 4./
